PszichoLOG

Baumeister, Nuss és Twenge pszichológusok 2002-ben egy kísérletbe fogtak. Az a hipotézis, mely szerint a társas kirekesztés érzelmi distresszt okoz megdőlt, így új magyarázatok után kellett nézni. Ezek után a kognitív működés és az önszabályozás romlása jött számításba, mint lehetséges következményei a kirekesztésnek.

A kísérlet során három csoportba osztották be az alanyokat. Manipulációk segítségével az egyik csoportnak azt mondták egy személyiségteszt felvétele után, hogy az életük során tartós kapcsolatokat fognak kialakítani, a másiknak azt, hogy sok balesetet fognak a jövőben elszenvedni, míg a harmadikkal azt közölték, hogy magányosak lesznek a teszteredmények alapján. Ez azonban puszta kitaláció volt, a teszt csak porhintés volt. Ezek után megvizsgálták, hogy miként teljesítenek különböző feladatokban. Intelligenciateszten, emlékfelidézést vizsgáló kísérleten mérték fel az eredményességüket, valamint hogy az egyes résztvevők mennyire kitartóak rossz ízű, de egészséges ital elfogyasztásában, mennyi egészségtelennek számító csokis kekszet esznek, illetve mennyire képesek koncentrálni, ha mindkét fülükben más-más szöveget hallanak, de nekik csak az egyik fülükben hallható szövegből kell leírniuk bizonyos követelményeknek megfelelő szavakat. Végül azt vizsgálták, hogy milyen hamar adják fel egy feladatnak (mely egyébként megoldhatatlan) a megoldására tett erőfeszítéseket.

Az egyes kísérletek tanulsága szerint azok, akik magányra lettek ítélve, minden alkalommal rosszabbul teljesítettek a másik két csoportnál: rosszabb eredményeket értek el az intelligenciateszten, az emlékfelidézésben, kevesebbet ittak az italból, többet ettek a süteményből, kevesebb szót tudtak lejegyezni, hamarabb adták fel a megoldhatatlan feladatot, tehát a kognitív működésük és az önszabályozásuk szintje is lecsökkent.

Irodalom

D. Williams, K. – P. Forgas, J. – von Hippel, W.: A társas kirekesztés pszichológiája, Budapest, 2006, Kairosz Kiadó.