PszichoLOG

Kriminológiai Pszichológia

Ahhoz, hogy megértsük, mi is a kriminológiai pszichológia, messzebbről kell indítanom a soraimat, és először a kriminálpszichológiáról kell pár szót ejtenem.

A kriminálpszichológia ismertetése messzire vezet. Talán messzebbre is, mint a kriminológiáé, hiszen az egy egészen jól körülhatárolt és művelt tudomány Magyarországon, míg a pszichológiai megközelítése a bűnözésnek elhanyagolt mostohagyermek. Boros János szerint, aki 2004-ben a Belügyi Szemlében publikált egy cikket Jogpszichológia és kriminálpszichológia címmel, az lehet ennek a hátterében, hogy itthon a kriminológusok jogász végzettséggel rendelkező szakemberek, akik a tudomány műveléséhez a társadalomtudományok közül leginkább a szociológia felé kacsintgatnak. Mivel a kriminálpszichológiának nincs kiforrott széleskörű bázisa, az integrálása és fejlesztése egy-egy fehér hollónak számító – főként pszichológus és pszichiáter – szakemberre marad. Nekem sem marad hát más választásom, mint hogy hozzájuk fordulok segítségért és azokhoz a külföldi (főleg nagy-brittaniai) szerzőkhöz, akik pszichológiai értelemben vett kriminológusok.

Először is a kriminálpszichológia – alkalmazott pszichológia. A European Association of Psychology and Law, avagy magyarul az Európai Jogi Pszichológiai Társaság első elnöke, Friedrich Lösel 1992-ben a Psychology and Law – International Perspectives című könyvben fektette le a kriminálpszichológia hierarchikus modelljét. Eszerint úgy kell elképzelni a felépítését, mint egy a feje tetejére (csúcsára) állított piramist. Így a tetején, a legszélesebb részben a jogpszichológia helyezkedik el. A jogpszichológiának nincsen egységes definíciója, de abban egyetértés uralkodik, hogy „a jogpszichológia tudományos módszerekkel vizsgálja, miként hat a jog az egyénekre, és az egyének hogyan hatnak a jogra.” (Ogloff – Finkelman, 1999; magyarul Boros, 2004.) Ez a lélektan magába foglalja az összes fajta pszichológiát, mely az igazságszolgáltatás területén hasznosítható ismereteket nyújt – így különösen a nyomozás, kihallgatás, bírói ítélethozatal, büntetés-végrehajtás stb. területén. Ha kicsit tömörebbek kívánunk lenni, akkor így fogalmazhatnánk: a jogpszichológia nem más, mint a forenzikus, kriminál-, a börtön- és a rendőrpszichológia. A továbbiakban csak a kriminálpszichológiára szorítkoznék.

Popper Péter (1970) definíciója a következő: „a kriminálpszichológia a bűnelkövető, a bűntett és a bűnözés pszichológiai kérdéseivel foglalkozik. Három nagyobb területet foglal magában, a kriminológiai, a kriminalisztikai és a börtönpszichológiát, ahol az első a bűnözés pszichológiai elméleteivel, a második az igazságszolgáltatással, a harmadik a büntetés végrehajtásával foglalkozik.”

Csernyikné Dr. Póth Ágnes (2006), a Rendőrtiszti Főiskola számára írt jegyzetében a következőképpen határozza meg a kriminálpszichológia fogalmát: „olyan alkalmazott lélektani terület, mely a bűnelkövető, a bűncselekmény és a bűnözés elleni harc: a megelőzés, a bűnüldözés, a büntetés-végrehajtás és az utógondozás, illetve a rehabilitáció pszichológiai kérdéseivel, különféle megközelítési módjaival foglalkozik.”

Boros János (2004) megállapítása szerint a magyarországi kriminálpszichológiát szűkebb területen művelik, mint a külföldi kollégák. Utóbbiak kutatási területe kiterjed a munkahelyi diszkriminációra, illetve a rasszizmusra is. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert tovább kívánom szűkíteni a kört a kriminológiai pszichológiára, ugyanakkor a nemzetközi tendenciáknak megfelelően ki kívánok térni olyan részeire is a kriminálpszichológiának, mely a szigorúan vett magyar bűnözés-lélektanban nem kap helyet.

A kriminológiai pszichológia tárgyát a bűnözés dinamikája képezi, illetve a bűnözés megnyilvánulási módjainak elemzése. A kriminalitás társadalmi hátterével, valamint az elkövetővé válás pszichológiai jelenségeivel foglalkozik. A kriminológiai pszichológus állít fel különböző elméleteket, mellyel az egyén kriminalitását kívánja magyarázni. Popper Péter (1970) a következőképpen definiálta: „a bűnözővé válás társadalmi és egyéni pszichológiai feltételeiről, a bűnelkövetésig súlyosbodó antiszociális magatartásformák mögött álló személyiségstruktúra és mechanizmusok sajátosságairól szóló szakágazat. Értelemszerűen magába foglalja a bűnözés elleni harc büntetőjogon kívüli területeinek – megelőzés és utógondozás – pszichológiai problémáit is.”

Popper Péter tehát – leszűkítve a témánkra az általa mondottakat – a bűnözővé válás pszichológiai megközelítését két részre bontja. Egyrészről beszélhetünk egyéni tényezőkről, melyek közrejátszanak a kriminalitás kialakulásában, másrészt szólhatunk olyan társas, környezeti hatásokról, melyek komoly szereppel bírhatnak a bűnözővé válás folyamatában.

A kriminológiai pszichológia alkalmazott lélektan lévén számos vizsgálatba bocsátkozik, hogy eleget tegyen a szakággal szemben támasztott elvárásoknak. Az elvárások egyike az egyedi bűnözővé válás teljes körű diagnosztizálása, mely három részre osztható: szomatikus, pszichikai és környezeti status preasens. Az első orvosi anamnéziseket állít fel a testi fejlettségről, betegségeinek történetéről, hogy megállapítsa, nincs-e valamilyen biológiai tényező, mely közrejátszhatott a személy kriminális életvitelében.

A második, vagyis a pszichikai status preasens során különböző a lélektan területén használatos módszerek, elsősorban teljesítmény (például intelligenciahányados-mérés) és projektív (Szondi, Rorschach) tesztek felvételéből áll.

Harmadikként a környezetvizsgálat olyan kutatási módszereket ölel fel, mely kiterjed az egyén élettörténetének elemzésére, kérdőíves eljárásra, valamint az ezekből kinyert adatok statisztikai feldolgozására.

A kriminológiai pszichológiához elsősorban az individuumon belül, illetve között keresendő antiszociális személyiségjegyek kialakulását magyarázó elméletek látnak napvilágot. A következő fejezetben ezeket tekintem át vázlatosan.